6. Mexico

 
 

     Dec. 6 van, a szél még mindig tartja magát a már szinte keresztül kasul bejárt szigeten. 12-es ernyővel még csúszkálunk egyet, majd a hideg széltől - még rövid ruhában is -  átfagyva irány a már jól bevált szaunás, jacuzzis, gőzfürdőben sörözős okosságközpont. Eleget időztünk egy helyben, másnap az amerikai oldalon Brownsville felé csapatjuk. Árpitól Houstonban egy rég nem látott, szlovák ismerős címét kaptuk, ha segítségre szorulunk, forduljunk hozzá bizalommal. Gondoltuk beugrunk ha már ott vagyunk, ha másért nem, átadni Árpi üdvözletét. Pali motelt működtet, amit meg is találunk, de mondhatni nem a legszívélyesebb fogadtatás vár minket.

A főút melletti motel rozoga állapotú, melynek az ajtaján kis könyöklős ablak. Bekopogva egy őszes, még nálunk is ápolatlanabb külsejű 70-es muki szólt ki bizalmatlanul. Gyorsan kiderült, h. ő akit keresünk, viszont nem naon érdekli a külvilág, így nem is zavartunk tovább. A mexikói határátlépéshez az ott érvényes gépjármű biztosítás megkötése szükséges, ennek gyorsan eleget téve, sajnos ismét autószerelőt kell keresnünk.

A Chevy motorja szépen jár, viszont a már a kezdetektől hallatszó kipufogó durrogás lassú menetben egyre rosszabb, és a magunk mögött húzott lángcsóvák se túl barátságosak. Este van, a bevándorló mexikói szerelők a jó pénz reményében mégis készségesen átvizsgálják a kocsit. Szerintük a hibát a karburátor okozza, viszont annak cseréje borsos lenne és időnk sincs kivárni. Az ami filmekből ismert mosodákra most mi is rászorulunk, naon tetszik, igazi nyugis relaxáló hely.

A Walmart (hasonló mint az otthoni Tesco) parkolója tökéletes helyszínnek bizonyult már sokadszor éjszakázni, most is azt választjuk. Sajnos az eddigi utunk során naon sok rosszat hallottunk a Mexikóban zajló krízisről. Az északi határ mellett mindennaposak a drogháborúk, melyeknek gyakori áldozatai a szerencsétlen lakosok, turisták is. A tv adók híradói másról sem szólnak, mint az utak szélén szétlőtt autókról, meggyilkolt bandatagokról, rendőri korrupcióról. Naon kevés (vagyis 0) a hasznos tanácsokkal ellátó, a határon átkelt, tapasztalt autós, mindenki lebeszélni próbál minket. Pistabá haverjától, a már ismert veterán katona Bobtól egy lefűrészelt csövű sörétest kaptunk még Floridában, mert hogy szerinte arra szükségünk lesz (egy nap múlva visszaadtuk félve h megtalálják a határon és egyébként is a tűzerőnk állítólag nem sokat érne odaát).

Brownsville-ig reménykedtünk, hogy csak eltúlozzák a helyzetet, de amikor már az innenső oldalon melózó és másik oldalon élő mexikóiak is azt javasolták h. véletlenül se menjünk, kezdődött a para. Végül  egyöntetűen arra jutottunk, hogy pirkadatkor átmegyünk. Még sötétben keltünk és értünk az amerikai határoldalra. A szükséges papírok ellenőrzése után előttünk mindenkit átengedtek, minket persze kiszedtek a katonák az autósorból. Látva hogy turisták vagyunk, hosszasan vizsgálták minden iratunkat és kérdezgettek mindenfélékről, mintha hibát keresve és ezzel nem átengedve óvni akartak volna. A senki földjén széles árok tátongott és több soros szögesdrót jelezte a két ország közti „felhőtlen” kapcsolatot. A mexikói oldal se volt zökkenőmentes, kb. 2 órába telt az igazság. Láttunk egy nagyobb amis családot, külsejüket tekintve fura egy népség, mintha csipkerózsihoz hasonlóan pár száz évet átaludtak volna. A túloldalon Matamoros volt az 1. város. Mindannyian minden külső rezdülésre felfigyeltünk, minden gyanús volt és ellenünk irányulónak tűnő, szerettünk volna láthatatlanok lenni, nem is beszélve a kipufogó állandó durrogásáról, ami felhívta ránk a figyelmet. Elhagyva a várost 10km-enként katonai ellenőrző pontok felállítva tűzfészkekkel, az elhaladó autókra mutató kitámasztott géppuskákkal.

Útközben a katonai jeep-ek platóján ugyanez, mintha az elnököt kísérnék a konvojok.

Az út melletti növényzet lehangoló, kifakult gaz, egy-két elszáradásra ítélt pálma, barátságtalan kaktuszok.

Néhány mucho tehene itt-ott kérődzik próbálva életben maradni, de mésszel leszórva is láttunk jó-párat az út szélén bomlásnak indulva. Tampicotól nem messze ért a napnyugta, az egyetlen számunkra is értelmes szabályt betartva, sötétben nem vezettünk, sőt a kocsiban sem aludtunk, egy motelszobát vettünk ki négyünknek. Atti horkolóbajnokként debütál minden éjszaka, rutinos siklóernyős túrázóként a füldugó a legjobb barátom ilyenkor, Kriszti már annyira nem élvezi az éjszakai előadást.

Másnap mindenki felengedett, mint tavasszal a ho(meless)virág.
Trópusi buja növényzet, banán ültetvények, pálmafák és Veracruzban a tenger látványa javította a kedélyünket. Az utak minősége botrányos, az eddig elég rossz futamidőnk még-inkább visszaesett. A Walmartban gyors bevásárlás, majd RV parkoló hiányában indultunk tovább a sötétben. Nem kellett volna? Lehet, viszont reménykedtünk hogy az autópályán nem lesz para. Szerencsés vagyok, többnyire tudok aludni még halad az autó, Krisztinek ez nem sikerül, Attila vezet, Balázs mellette navigál.
Éjfél lehet mikor beállunk egy benzinkútra, a kipufogó durrogása már több mint zavaró.

Gondoltuk hogy a karburátor javítása, cseréje nélkül ennek nem lesz jó vége, be is következett a baj, leállt az autó. Szerencse a szerencsétlenségben hogy mindez a kúton következett be. Reménykedve a csodában, hogy reggelre magától megoldódik a hiba és nem dörömbölnek éjszaka a banditák, pihenünk. Úgy látszik a kihűlt motor jót tette, reggel első utunk a legközelebbi városba vezet, a neve kimondhatatlan: Coatzacoalcos. Atti gps-es telefonja aranyat ér, a poi-k közt egy Mitsubishi szervizt jelelünk be. A cégnél az első utunkba kerülő arc beszél is angolul, azonnal telefonál és 20 perc múlva érkezik is egy helyi szerelő haverja a város másik végéből. Beállunk mögé és a vezetésével indulunk is a műhelybe. Ott zsúfolásig tele a garázs szerelésre váró autókkal, de miután előre megegyezünk a hiba feltárásáért fizetett összegben ketten ugranak is fejest a Chevy motorjába. 

Hiába retkesek már nyakig, az egyik megunja, jön egy másik, tanakodnak, a telefonos segítségeiket is kimerítik, minden hiába. Bőven du. van, mire kitalálják hogy tudnak egy helyet ahol speckón csak karburátorokkal foglalkoznak. A nap másik fele is az ördögé, már rég sötét van, de az új, szintén zöldfülű 6 fős brigád még mindig mókol, közben mi az előző szervizben megismert 2 figurával (Mc Clane, Erick) beszélgetünk. Az egyezségünk arról szólt hogyha egy hosszabb próbakör után minden ok a „luxus”busszal, akkor fizetünk az új karburátorért és szerelésért.

Végre győz az igazság, tökéletesen jár a motor! Attival mindennaposak a fogadások köztünk, először egy 12-es pakk sör volt a tét, miszerint megeszik 7 hotdogot, benyomta a bélpoklos :). Volt olyan is, hogy a közelünkben járőröző rendőrök Segway-ével mentem/álltam fogadásból (szomjas már nem voltam).

Az utolsó a kocsi állapotára vonatkozik, én remélem hogy Cancun-ig minden ok lesz vele, Atti már kevésbé optimista, 12 sör a tét szintén. Egy helyi kajáldában az új spanjainkkal, Erick-ékkel isteni taco-t vacsiztunk, majd a buliba invitálásuk és marasztalásuk ellenére újból dübörgött a 8 henger.

Reggelre Mexico egyik legszebb maya romját céloztuk meg, hajnalban érkeztünk az Unesco kulturális világörökség részét képező Palenque-be.

Az i.sz. 200 körül 15km2 területet elfoglaló egykori városállamot fokozatosan benőtte az őserdő, viszont az itt feltárt hieroglif feliratok még mindig őrzik történetét. A piramis formájú palota, templomok és egyéb építmények csillagászati pontossággal lettek elhelyezve, ügyelve a terek átjárhatóságára. A természetet utánzó egyszerűsége volt a legfontosabb szempont az építésekor. Minden gyerek álma egy ilyen játszótér! Kriszti sikítása törte meg a csendet mikor az egyik piramis közepén a bejáratot megcélozva egy 1,5m-es iguana-ba botlott.

A napozó sárkány valószínűleg hasonlóan megijedhetett, mert a fényképezővel már csak a kis-pajtását tudtuk lencsevégre kapni. A helyiek más megélhetés híján elözönlik a romokat, egy turistára kb. 10-szer annyi a portékáját extrém drágán kínáló bennszülött jut. Mire visszaértünk az autóhoz a rádió antennáját lelopták, ezt leszámítva remélem sokáig emlékezni fogok a hely varázsára! Az út melletti kifőzdében szorgos hangyaként tüsténkedik egy kiccsalád, miközben Apa grillez, Anya a sügér szerű halamat süti serpenyőben, a 14 év körüli nagylány a salátát vágja, kishúga sört hoz nekünk a szomszédból, a 4 év körüli kisfiú az asztalokat takarítja. 

A vidámságuk mindenkire ragad, ha tehetném minden nap itt ennék a kaják egyszerű, mégis komplex íze miatt is. A Guadalupe-i Szűzanya ( Szűz Mária képében megjelenő alak) Mexico legismertebb vallási, kulturális és nemzeti szimbóluma. A kép házak utcai oldalán és belső falán ugyanúgy gyakran látható, mint a templomi és házi-oltárokon, vagy használati tárgyakon. Az ikont őrző bazilikát a világ leglátogatottabb zarándokhelyének tartják, a mexikóvárosi adatok szerint egész évben a húszmilliót is eléri az emiatt odalátogatók száma. A dec. 12-ei ünnepig az arra érdemes fiatalok, felváltva több-száz kilométert futnak fáklyákkal a kezükben nonstop. Campeche-be aznap este értünk, a hömpölygő tömeg ünnepéből a magunk módján szintén kivettük a részünk, másnap a vezetést ezzel Bazsira testálva. Végre a Yucatán félsziget északi részére értünk, a Merida-hoz közeli kisváros, Progreso hangulatos tengerpartjára. Az előrejelzésnek megfelelően az onshore szél időben érkezett, 2 nap önfeledt kite-ozás következett az eddigiekhez képest melegnek mondható Golf áramlatnak köszönhetően. Miközben a habokat szeltük, de. befutott egy tengerjáró hajó, a kisváros nyugis, hosszanti strandját és utcáit hirtelen elözönlötték az amerikai turisták. A helyiek pillanatok alatt felkészültek a fogadásukra, mobil árusok jöttek elő vackaikból, gomba módjára masszázssátrak nőttek a semmiből, beindult a hangos zene a bárokba a több-száz, sőt több-ezer gringó örömére. Segítve az amcsik gyorsabb költekezését, a peso-t felváltotta az usd mint fizetőeszköz, töménytelen mennyiségű porfogó/szuvenír talált gazdára. A masszázst én sem hagyhattam ki, miután megemlítettem hogy nem vagyok amerikai, peso-ban szeretnék fizetni és rámutattam a körbematricázott hippicaravanra, a 35 usd-s ár (7e Ft) máris 120 peso-ra redukálódott (2e Ft). Ilyen szinten akár én is tudok masszírozni, sőt! ;) viszont jót relaxáltam közben, soha rosszabb időtöltést! Este még interneteztünk egyet, laptopot, fényképezőt töltöttem a már bevált étteremben, majd újra úton vagyunk Uxmal felé egy újabb maya világot felfedezni.
Sajnos egész Mexikóban vmi iszonyat f.s a net, elnézést a rendszeres olvasóktól, hogy ritkul a blogolás!