A Floridában megszokott éjszakai 20 fokokról már csak álmodtunk, vagyis álmodtunk volna ha a nem várt hidegtől aludni tudtunk volna. Texas állam legnagyobb városába, Houston-ba másnap reggel érkeztünk, ahol az 1. bejegyzésemben megismert Pista bácsi öccse, Árpi várt minket. Junior Árpi segítségével olajat cseréltünk a buszban, majd a kipufogó durrogása miatt ismét szervizbe vittük, ahol kicserélték a gyertyákat. Árpinak és feleségének, Erikának köszönhetően 2 napig újból igazi ágyban pöffeszkedtünk és a vendégszeretetüket élveztük.
Kisárpival megnéztük a NASA űrközpontot, melyben lépésről lépésre követhettük végig Kennedy elnök nagy álmát, a holdra szállás történetét. A kiállított Apollo rakéta mérete tiszteletet parancsoló, az egymás után leváló üzemanyag tartályok egyenként medencés buliknak adhatnának helyet.
Másnap Árpiéktól elbúcsúztunk, majd irány az Atti által már számtalanszor emlegetett San Antonio-hoz közeli Texas Sky Ranch nevű wakeboard és deszkás mennyország. A giga csarnok egy részében eladásra váró motorcsónakok tömkelege, boardos üzlet (Bazsi nagy örömére), henyélésre alkalmas bőr kanapék, csocsó, billiárd, ping pong, kifeszített egyensúlyozó kötél, minden móka-bikaság! Aznap Attival már csak 1-1 óra csúszásra maradt időnk, viszont másnap egész napos jegyet váltottunk. Végre kipróbálhattuk a vízálló fejkamerát is, volt hogy tandemben csúsztunk egymást filmezve. Atti a frontrollt, én a raley-t erőltettem a világszinten is profiknak számító riderek vidulására. Hát ennyi vizet még sosem nyeltem akaratomon kívül :)
Matricákból itt is beraktároztunk, a hippiautónk alig várta a másnap reggeli ragasztgatást.
Matricákból itt is beraktároztunk, a hippiautónk alig várta a másnap reggeli ragasztgatást.
Most a mexikói határhoz közeli South Padre Island az irány, remélve hogy utunk során hosszú időre búcsút intünk a hidegnek és végre a gyönyörű partok kite-ozásra alkalmas széllel párosulnak.
See you soon!