4. Texas Ski Ranch

.

     Szél hiányában Louisiana lett a következő célpontunk, azon belül New Orleans. Nov. 25-én este értünk a felhőkarcolók és szövevényes akár 3 szinten egymásba gabalyodó utak világába. Leparkoltunk, majd felfedeztük a csili-vili fényekkel, mindenféle árusokkal, raszta feketékkel uralt belvárost. Bazsi ajánlásával végigmentünk a híres Bourbon Street-en a francia negyedben, mely a legaktívabb és legnépszerűbb turista célpont a városban. Van számos bár, étterem, jazz és éjszakai bárok, boltok, ajándék üzletek, utcai mozdulat művészek és mutatványosok. Megkóstoltuk a város állítólag legerősebb koktélját, melynek receptjét féltve őrzik a kívülállóktól.

 A Floridában megszokott éjszakai 20 fokokról már csak álmodtunk, vagyis álmodtunk volna ha a nem várt hidegtől aludni tudtunk volna. Texas állam legnagyobb városába, Houston-ba másnap reggel érkeztünk, ahol az 1. bejegyzésemben megismert Pista bácsi öccse, Árpi várt minket. Junior Árpi segítségével olajat cseréltünk a buszban, majd a kipufogó durrogása miatt ismét szervizbe vittük, ahol kicserélték a gyertyákat. Árpinak és feleségének, Erikának köszönhetően 2 napig újból igazi ágyban pöffeszkedtünk és a vendégszeretetüket élveztük.

Kisárpival megnéztük a NASA űrközpontot, melyben lépésről lépésre követhettük végig Kennedy elnök nagy álmát, a holdra szállás történetét. A kiállított Apollo rakéta mérete tiszteletet parancsoló, az egymás után leváló üzemanyag tartályok egyenként medencés buliknak adhatnának helyet.

Hazafelé megnéztük a houstoniak kedvelt nyaralóhelyét, Galveston strandját, majd Kisárpi egy magyar származású spanjához látogattunk. András bagóért megvett egy fél templomot, melynek alsó szintjén, kihasználatlanul áll kb. 20 szoba (régen bentlakásos iskolaként működött) a felső szinten 10 éve a loftlakását mekkelgeti, melytől elválasztva az ahhoz szükséges gépeit tartja és dolgozik. Ez a terem akkoriban a szabadkőművesek színházaként működött, az átépítés előtt a gyerekeivel itt fogócskáztak  görkorival :). András naon laza, egy igazi hippi művész, aki többnyire lakások felújításából és mexikói felesége által vezetett gyógyszertárukból él. Mint ahogy azt már utunk során megszoktuk, az amerikaiak büszkék a fegyvereikre, a nagy többségnek van kézi és tömegmészárlásra alkalmas csúzlija is, melyeket szívesen, kérés nélkül mutogatnak. A fegyver boltban történő regisztráció és az összeg kiperkálása után már védhetik is a számukra legfontosabb eszmét, a szabadságukat. András se kispályás a témában, itt egy Uzihoz hasonló gépfegyver a ház őrzője.

Másnap Árpiéktól elbúcsúztunk, majd irány az Atti által már számtalanszor emlegetett San Antonio-hoz közeli Texas Sky Ranch nevű wakeboard és deszkás mennyország. A giga csarnok egy részében eladásra váró motorcsónakok tömkelege, boardos üzlet (Bazsi nagy örömére), henyélésre alkalmas bőr kanapék, csocsó, billiárd, ping pong, kifeszített egyensúlyozó kötél, minden móka-bikaság! Aznap Attival már csak 1-1 óra csúszásra maradt időnk, viszont másnap egész napos jegyet váltottunk. Végre kipróbálhattuk a vízálló fejkamerát is, volt hogy tandemben csúsztunk egymást filmezve. Atti a frontrollt, én a raley-t erőltettem a világszinten is profiknak számító riderek vidulására. Hát ennyi vizet még sosem nyeltem akaratomon kívül :)

Matricákból itt is beraktároztunk, a hippiautónk alig várta a másnap reggeli ragasztgatást.

Most a mexikói határhoz közeli South Padre Island az irány, remélve hogy utunk során hosszú időre búcsút intünk a hidegnek és végre a gyönyörű partok kite-ozásra alkalmas széllel párosulnak.

See you soon!