2010. december 25., szombat

7. Yucatan

      Dec. 13-án későn este értünk a szintén maja piramisairól híres Uxmal-ba. A többiek még filmet néztek a kocsiban a parkolóban, én egy a helyieknek rendezett élő zenés buliban próbáltam elvegyülni, többnyire sikertelenül. A zene kifogástalan volt, viszont az előre hozott karácsonyi családi rendezvényen egyedül virítottam „fehérként”. A bennszülött mexikóiak sötét bőrűek, sötét hajúak, 178cm-vel óriásnak számítottam. A lányok kuncogtak mikor elmentek mellettem, a férfiak szúrós tekintettel figyeltek, mint betolakodót. Másnap a már ismerősnek mondható piramisok közt flangáltunk pár órát, az iguana-k itt is uralták a romrendszert, majd a már sokaktól hallott föld alatti természetes tavak (Cenote-ok) felé vettük utunkat.
Nem volt egyszerű a kb. 200 km-es út, mikor észrevettük h. a benyánk mutatója a béka segge alatt bujkál, még 50km-re írták a következő kutat. A generátornak szánt benzinünket a marmonkannából elhasználva végül becsorogtunk a Chicen Itza maja parkhoz közeli Cenote-ba. Ott a számomra eddigi legszebb, felejthetetlen természeti csoda várt minket. A dzsungelekre emlékeztető dús növényzettel körbevett parkban, egy kb. 20m átmérőjű, 20m mély lyuk tátongott lelógó indákkal, rajtuk csordogáló vízzel.
Lent egy kb. 50m mély kristálytiszta tó adott otthont a 2 éve ott rendezett RedBull Cliff Dive nevű sziklaugró versenynek. Sajnálatunkra (vagy szerencsénkre? J) a turistáknak tilos föntről ugrani, így lépcsőn megközelítve a tavacskát, fürdőztünk és egy kb. 5m magas a sziklába vájt lépcsőről ugráltuk a fejeseket és seggeseket.
Nem tudtunk betelni a látvánnyal és állítólag kb. 7e hasonló föld alatti tó van a Yucatan-on, csak beleesünk még párba!
Az utcai sütögetők naon elterjedtek, esténként többnyire csirkeillatot visz a szél, vagy még jobbak a taqueria-k, ahol az előtted sült különféle húsokból választva (csirke, disznósült/nyelv, kolbász) azt összevágva teszik salátákkal együtt tenyérnyi palacsinta szerű tésztákba (tortilla).
Azt mondják a magyarok csípősen esznek, viszont a taco-fejűekhez képest  nem használunk erős paprikát. Általában 2-3 féle pépesített, folyós állagú paprikát tesznek az asztalra. A pirosas számunkra, akik a macskapöcse paprikához szoktak a halászlében/pörköltben, még fogyasztható, ízletes. A zöld már jóval erősebb, a 2x csíp kategória. A 3. sűrű állagút emberi fogyasztásra alkalmatlannak nyilvánítom, a mérgező kategóriába sorolom.
Másnap Chicen Itza piramisaival kezdtünk, jóból is megárt a sok alapon elég gyorsan végeztünk, majd újabb barlangászkodás és Cenote került napirendre. Mivel itt már kevesebb volt a beszűrődő fény a képek gyengébben sikerültek. Talán a videó majd visszaadja otthon a látványt, leírhatatlan.
Attila egy haverjától kapta az ötletet, hogy látogassunk el Holbox szigetére – amit egyébként nem amerikaiasan hanem majásan Holboss-nak kell ejteni -  ezúton szeretnénk neki megköszönni az ötletet! Az autót egy kisváros kikötőjében hagyva Dec. 16 reggel mentünk át komppal a kb. 30 percre levő szigetre.
Amit a marketing anyagokban már mindenki látott a karibi térség partjairól, egy az egybe az fogadott minket. Fehér, lisztszerű homok, átlátszó több száz méteren bokáig érő kristálytiszta víz, pálmafák, a hotelek végében függőágyak és pálmafedeles bárok csalogatják a turistákat.
1. nap sörözgetés, röplabdázás, chill, majd este visszahajózás a kikötőbe. Másnap uezt egy golfkocsi kibérlésével dobtuk fel. Bejártuk vele a szigetet és sikerrel teszteltük a vízi képességeit is, kiváló móka.
A szigetet a nyugi miatt ebben az időszakban a legjobb felkeresni, a dagi amcsik csak Karácsony után érkeznek, viszont sajnos a Whale Shark-ok (legnagyobb cetcápa) is csak júniusban. Egy újabb rendőri ellenőrzést italokkal megünnepelve értünk Cancun-ba. Az éjszakai élet kihagyhatatlannak tűnt, Attilával neki is vágtunk, elsőként a nagy népszerűségnek örvendő Coco Bongo-ba. Óriási show-műsorba csöppentünk, a köteleken harcoló Pókember és zöld ellenfele szórakoztatta profin a közönséget.
Mint később kiderült, a profi lehúzók tökéletes célpontjai voltunk, lépten-nyomon, legyen szó felszolgálóról, beépített táncosként bárba csalogató lányokról, igazoltató rendőrről. Ettől függetlenül remek és emlékezetes éjszakánk volt. A másnaposságot feledtetve reggel jetsky-zéssel kezdtünk, röplabdával folytattuk, majd a tökéletes sportnaphoz a szél is megérkezett, 2h nagy-ernyős kite-ozás jöhetett a strandolók és pincérek örömére is.
Bazsiék ezalatt megismerkedtek az egyik kisebb kikötő tulajával, aki az este melósoknak tartott évadzáró sütögetésére minket is meghívott. Naon sokoldalú ember,  a hajózáson és egyéb érdekes dolgain kívül kiderült, hogy érkezésünk után egy héttel kezdi új siklóernyős üzletét, miszerint motorcsónakkal tandemben csörlőznek turistákat és engem is felránt ha lett volna időnk megvárni  :(. Másnap a gyönyörű kite-paradicsom felé Isla Blanca-ra zötyögtünk úttalan utakon, viszont sajnos a szerencse most nem állt mellénk, szél hiányában Playa del Carmen-be vettük az irányt.
A partok itt már mind egyformák, viszont megunhatatlanok.Szállodák egymás hegyén hátán, jobb híján az egyik előtti parkolóban raktunk tüzet és főztük az eddigi legjobb chilisbabot. Az otthoni hírekben is kiemelt holdfogyatkozást, a legalkalmasabb helyen értük, állíthatom h. Közép Amerikában tényleg teljes fogyatkozás volt, a folyamatot órákig csodálhatta volna egy megszállott.
Nem akarok előre szaladni, de annyit elárulok h. a köv. részben már Belizben járunk és az 1. itt töltött  éjszakát egyikünk hajszál híján a börtönben töltötte...



Boldog Karácsonyt!