3. Delfing

November 22. van, Pista bánál már 6 napja csövezünk. Nem mondja hogy zavarunk, sőt úgy tűnik örül hogy cimbikre talált magányában, aggódhat valakikért, folyamatosan azon agyal hogyan tudna segíteni, viszont az út hossza miatt is indulnunk kell. Bob, Pista bá egy újabb veterán katona haverja, aki mellékesen lakóautóban utazgatva éli az életét, még utoljára átnézte a kocsit, hasznos tanácsokkal látott el minket majd útnak eresztettek. Végre úton!

Tampában a Mc Cormick’s wakeboard parkban volt az 1. megállónk. 2 óra csúcsás, sliderekkel és kickerekkel fűszerezve, imádtam.

Este átmentünk Clearwater Beach-re, én már útközben aludtam, a többiek még sötétben ismerkedtek a sokak által közkedvelt lisztszerű, fehérhomokos strandal. Reggel megértettem őket, miért nem tudták kivárni a másnapot, menyország.

Egész nap strandoltunk, Attival lenyomtuk a helyi erőket röplabdába, kimentem egy parszaz meter hosszu móló végére tanulgatni a tengeri horgászatot, majd felváltva vezetés éjszaka és reggel a Panama City Beach-en ébredtünk. Ismét tovább. Destin Beach egy tengeri öböl szélén fekszik, mindenfelé horgászok lógattak, igy mi sem hagyhattuk ki az új felszerelés kipróbálását. A parton leparkolva azonnal belebotlottunk egy Deren nevű horgászba és mint az később kiderült, ő a megélhetéséért pecál, így kötelezően profi. Csak véletlen ragadt a városban amikor a mexikói öbölben szétterült BP olaj ide is elért, Ohio-ból jött a mocskot takarítani és azóta itt várja az elmaradt fizetése nagy részét. A nappali horgászat szerinte időpocsékolás, az éjszaka ragadozó nagyhalak számára az igazi préda. Késő du. találkoztunk, a terv az volt h. először kishalat fogunk, majd azzal naot. A tenyeres sügerek jöttek is egymás után az apró csalira, viszont egyszer csak Deren orsólya sikítani kezdett. Tapasztalatnak nem volt híján, játszi könnyedséggel fárasztotta az 5-6kg körüli Red Fish-t a 10m magas hídról. Miután kifogta, a hosszát méregetve konstatálta h. ezt már éppen legális elvinni és 20USD-t kap érte – nem sok egy ilyen szép halért – viszont a másik part ahova megyünk hemzseg az akár 20kg körüli példányokkal.

Ott naon türelmesen, szinte egy kocka sör végére értünk mikor 10 méterre a fehér parttól egy, majd több uszony villant meg a hullámok közt. Delfingok hát! Fülig ért a szám! J

Florida már mögöttünk, Alabama szintén, most Missisipiben csapatjuk, remélve h az előttünk fekvő, mesébe illő partok egyikén kifogjuk a kite-ozásra alkalmas szelet...

2. Végre úton!

Jópár nap csúszással a tervezett gyakoriságnál folytatom a beszámolót. Ott tartottam, hogy a kocsi már a miénk, névre íratva, biztosítás, rendszám elintézve, elméletileg indulásra készen.

Reggel Timnél, a helyi autótemető tulajánál kezdtünk, aki egyébként Pista bácsi spanja. Többszáz karambolos, totálkáros, szétflexelt amerikai benzintemető állt a portáján. Még nem paintball-oztam, de egyből az jutott eszembe h. jobb helyszínt nem tudnék elképzelni a lövöldözésre.

Megbeszéltük, hogy motorikusan miket fog átnézni a kocsin, majd azt otthagyva, mint aki jól végezte dolgát a jeep-pel átugrottunk Fort Myers-be a Revolution Wakepark-ba. A tó, a környezete és a kötélpálya tökéletesen karbantartott. A felszerelés kibérlése után Bazsival és Attival ugrottunk is a vízbe. Bazsi kezdő létére gyorsan belejott a csúszásba, Atti a sokszor emlegetett raley-jeivel szintén naot alakított, a gyakorlással járó fejlődés nálam sem maradt el, először egy slider-t próbáltam, majd egy elsőre „hubazzeg” kategóriásnak tűnő kicker-en zakóztam óriásiakat. A 2 órás csúszás végére minden összejött, a sikerélménytől (és az utána elfogyasztott söröktől) ittasan hazafelé Pista bácsi „Köpködő”-nek titulált exmilitaris klubját céloztuk meg, ahol szerencsénkre pont vmi rendezvény volt bendzsós, gitáros koponyányi monyóknak tűnő rőtszakállas, kantárnacis zenészekkel. Csirke és rizs volt a menü, de sajnos az adag nem wakeboardosok ajánlásával.

Másnap visszamentünk Timhez, aki az RV-nk (lakóautó) motorján bütykölt még. Olajcsere, első lengéscsillapítók, szíjak, karburátor beállítás megvolt, viszont a sokat állt gumik eldeformálódása miatt a megrendelt elsők cseréjét még estig várhattuk. Addig Pista bá egy szintén naon kedves orvos barátját, Petert látogattuk meg aki egy folyó partján dzsungellel benőtt mesevilágában lakik. Ilyet még nem láttam, Peter mindent gyűjt ami megtetszik neki és jó áron hozzá tud jutni. Volt ott cseh gyártmányú Praga típusú kb 50 eves katonai teherautó, fényes, szegecselt aluminium lakókocsik, egyéb luxus lakóautók, pickup-ok, az amerikai filmekből ismert régi sárga iskolabusz, hajók, jetski-k, mindenféle méretű csonakmotorok, két személyes tengeralattjáró...

A kisebb dolgok amik már nem fértek el, indákkal benőtt, lezárt konténerekben álltak. Az egyik ilyenben lapult a számunkra az úton nélkülözhetetlen generátor (mivel sajnos a lakóautóban beépített nincs). Pete jó áron megszámította és egy szörföt adott még ajándékba. Innen a bérautót visszavittük Fort Myers, majd felvettük a megszerelt hippiautót.

Másnap reggel, Peter ajánlásával és kíséretével indultunk Fort Lauderdale-be a Free Marketbe, ahol jóval olcsóbban lehet minden szükséges dolgot megvenni. Hatalmas piac, melynek az egyik részében a mások által megunt, fölöslegessé vált, a másik részében új, de a boltoknál jóval olcsóbb dolgokat árusítanak.

A fél napos nézelődés és vásárlás után Atti új, ropogós kite-jáért mentünk Pompano Beach egy nívós lakövezetébe, ahol a magyar Liquid Force dealer anyukája várt minket. Zsuzsa, aki egyébként ingatlanközvetítő, elmondta hogy a lakás/házárak náluk is naon sokat estek a válság miatt, de a fő probléma hogy az ingatlanok utan évente fizetendő adó lehetetleníti el leginkább az embereket. Mutatott az övével szemben, egy kb. 150 nm-es eladó házat, párszáz nm udvarral, medencével cirka 1,2M USD értékű, melyre az éves adó kb. 60e USD. Persze az ott lakókat kéne utoljára sajnálni.

Zsuzsa szomszédjai közt van sztárügyvéd,FBI ügynök, maffiózó... A rövid beszélgetést követően már úton is voltunk Palm Beach-en keresztül kite-ozásra alkalmas strandot keresni. Sajnos eközben az a kevés szél is elállt, de kárpótlásul végre az óceánban fürödhettünk.

A parszaz km-es autóteszt beigazolta félelmünket, miszerint egy V8-as, 5700 köbcentis, otthoni szemmel nézve hatalmas lakóautó ami ráadásul 22 éves, sajnos kicsit többet fogyaszt mint egy Fiat Cinquecento, azaz kb. 8 mérföld/ gallon = 35 liter/100km, 2pontra értékelem. A vezetési élmény egyértelmű 10pont, sörözés/uno-zás a „nappaliban” 10pont, menet közben alvás a ringatózásért 10 lenne, de az ágyam hossza miatt csak 7pont. Mivel külső generátorunk van, amit csak parkolva tudunk beröffenteni, így hűtő, mikró és az elektromos aljzatok használata menet közben nem támogatott. Miután új vízpumpát vettünk, a zuhanyzó és egyéb vízcsapok rendben vannak. A főzés/sütés lehetősége a propán tartályunk szivárgása miatt szintén gatya, viszont egyelőre úgy tűnik h. nagy szükségünk nem is lesz rá. Az otthon is egyre inkább elterjedt junk food (dagadtá varázsoló, gyorséttermi műanyagkaja) itt fillérekbe kerül, majd kite-ozással lemozogjuk, vagy nem és úgy beilleszkedünk :)