10. Panama

  Sokaknak feltűnt és „sztrájkoltak” h. a szokásosnál kicsit több idő telt el az utsó bejegyzésem óta, nem véletlen, hisz naon jó helyen vagyunk ahol még a ritka semmit tevés is üdítő.

...Costa Rica összességében gyönyörű, viszont az áraik nem túl barátságosak, így Panama meghódítása a köv. cél. A határon alvás után, jan. 5-én reggel meghökkenve vesszük észre h. az átkelni szándékozók sora anakondaként kígyózik az épületek körül, kb. 198.-nak állunk be.

Az nem lehet h. fél óra alatt egy tapodtat sem haladunk előre, itt vmi ku.a van a palacsintában. Bár a spanyol nyelvtudásunk már szinte tökéletes (hibátlanul rendelünk sört), az ablakra kiírt tájékoztatás - miszerint az elektromos hálózat meghibásodott és 14h-ig szünetel az ügyfélfogadás - még némi kihívást jelentett, akár héberül is lehetett volna. Mivel a costa ricai határon már átjöttünk, a panamai még előttünk volt, kicsit úgy éreztem magam mint a Terminál című filmben Tom Hanks a senki földjén, csak éppen kicsit menekült tábori körülmények között a néha poros, néha sáros gettóban. 12h kényszerpihenő után végre az eddigiekhez képest kifogástalan autóutak fogadnak. Persze csodák nincsenek (najó ritkán, lásd Mikulás), néha azért el-elfogy egy sáv és a szinte 51-es úthoz hasonló minőségből egyszer csak feneketlen kráterek nőnek a kerekek alá, de leg. lendületből tudunk haladni. Szinte megállás nélkül 500km-t vezettünk melynek a jutalmát rövid alvás után, reggel élvezhettünk. A falucska neve Punta Chame, mely egy félsziget végén terül el. Az állandó lakóssága talán pár-száz lehet, többnyire jobb-módúak nyaralói takarják el a nem mindennapi kilátást.

Az apály és dagály itt még látványosabban teszi a dolgát, a több-száz méteren lankás partszakasz ált. estére tűnt el teljesen átrendezve a látképet. Reggel 9-kor leizzadva ébredünk, 30 fok van kint, a kocsiban nem akarom tudni, mintha égő házból menekülnénk, irány az óceán. A víz hőmérséklete egyáltalán nem hűsít, még csak nem is langyos, inkább meleg, de még mielőtt sajnálnál elárulom h. hideg sörben sosincs hiányunk és a folyamatos, kite-ozáshoz még éppen kevés onshore szél a parton itt mindig folyamatos. Kriszti és Bazsi mint a békák, szétterülve sülnek a napon, eközben Attila a horgászbotot tartva fenekezni próbál, nem sok sikerrel.

Végre utunk során először előkerül a hullámsurf, az öblöt megkerülve a nyílt óceánon próbálkozunk. Nem rohannék előre a témában, itt csak gyorsan törő, rövid hullámokkal találkoztunk, hason fekve egész jókat csúszkáltunk, szódával elmegy kategória, egyelőre! 2 kite-iskola is van egymástól pár-száz méterre, az egyiket egy izraeli arc működteti (Shoko nevű), kb. egy hónapja kezdte, még elég gyerekcipőben a bázis berendezése. :)

Az öccse épp látogatóban volt nála Izraelből az esti part menti tűzrakáshoz és sütögetésünkhöz ők is csatlakoztak.

Másnap ismét kevés szél, lightos surf-özgetés és a mellettünk lévő hotelben héderezés volt a program, nem is rossz.

A szél minden nap du-ra kicsit bikult, viszont szerencsére jan. 8-án eljött a kánaán. Déltől egyre erősödött, késő du. már 12-vel néha sokalltam.

A hullámokon végre ideális volt gyakorolni a raley-t, egyelőre még beakasztva. A fél napot deszkán töltöttük a sötétedés parancsolt ki a vízből.

Este az izraelieknél sütögettünk felkészülve minden földi jóval, csirke, marha, saláták, bor, minden az ízlésünk szerint elkészítve, már naon hiányzott.  Másnap reggel Panama City-be indultunk, de közben egy út menti lagúnát azért még megkínáltunk wobler-rel. A 3. dobásra rá is vágott egy mohó pikkelyes, napokig el tudtam volna lenni a mangrovék közt horgászva.

A kocsi hátsó aksija, ami többnyire a belső világítás, vízpumpa és egyéb más általunk nem használt dolgokért felelős teljesen megadta magát, így a kb 700e lakosú fővárosba érve hotelre szorultunk.

Egyébként sem egyszerű a monstrummal a lavírozás, a városban pedig minden hiba/eltévedés duplán megbosszulja magát. A rendőrök persze itt is megtaláltak, sziréna, villogó, megállás, papírok ellenőrzése. Egyre inkább úgy látom h. csak kíváncsiságból csinálják, többnyire feljönnek a kocsiba, szájtátva nézelődnek. Megkérdezik h. fogyasztottunk e alkoholt, de a választ már nem igazán várják, csak húzzák az időt, majd csillogó szemekkel szállnak le mint a gyerekek.

A kép kedvéért persze pisztolyon a kéz és megkeménykedtek :)

A hotelbe gyorsan befészkelődünk, az árához képest tökéletes, medence, wifi, jég gép a folyosón, nem is kell több.

Kisajátítottuk :)

Bár fáradtak vagyunk, de mindenki kikaserolja magát estére és a taxistól a legközelebbi kaszinóba kérjük a fuvart.

Bár az USA-tól relatív távol vagyunk, a hivatalos fizetőeszköz itt mégis az usd, csak a váltóra van saját érméjük viszont arra a félkarúkkal teletömött helyen nem naon volt szükségünk. Texas Holdem miatt mentünk, de annak hiányában a rulettel is beértük. Majdnem nyertünk, azaz mindannyian vesztettünk egy keveset, de mivel az ital az ilyen helyeken ingyenes, nem is számítottunk másra. Másnap a várva várt Panama-csatorna Miraflores átkelőjét vettük célba.

Előtte mindössze annyit tudtam róla, hogy a Csendes és Atlanti óceánt köti össze és ezzel rövidebb, gazdaságosabb utat biztosít a hajóknak. 1855-ben a Panama-vasút megépítésével kezdődött a kontinens átszelése. A közel 70km-es dzsungelszakasz kiirtása a malária betegség megjelenésével párosult és több mint 12e munkás halálát követelte. A franciák a Szuezi-csatorna sikeres megépítése után önbizalomtól ittasan kidolgozták a Panama-csatorna munkálatainak terveit és az akkor még Kolumbia alá tartozó kormányt maguk mellé állítva 1880-ban hozzáláttak a 120M dollárra kalkulált feladatnak.

Mindössze az az apró különbség kerülte el a frencsek figyelmét, h. még a Szuezi-csatornát sivatagba ásták, itt hegyek kőzetanyagába kellett és az óceánok közti legalacsonyabb szintkülönbség is 100m. A tengeri csatorna vízmélységét 9 méterben, szélességét 22 méterben határozták meg. A csatornát a világóceán szintjéig szerették volna a kőzetbe vágni, ehhez 120 000 000 m³ kőzetanyagot kellett volna megmozgatni. 5 év megfeszített meló és majdnem 20e karib néger munkás halála kellett h. rájöjjenek, képtelenség a csatornát a világóceán szintjére mélyíteni, az új tervek szerint a csatorna két végét zsilipekkel zárták le.

A franciák anyagi forrásai szinte elapadtak mikor az USA bejelentette h. Nicaraguában csatornát akar építeni. A francia csatornatársaság félve h. az amcsi építmény ellehetetlenítette volna a beruházásukat választás elé kényszerült és 1895-ben eladták az amcsiknak, akik 1915-re elkészültek az okossággal. A Panama-csatornát 17 mesterséges tó, számtalan kiszélesített természetes-, illetve mesterségesen létrehozott csatorna, valamint két zsiliprendszer alkotja. Egy az USA keleti partjától Japánba tartó hajó kb. 5e km-t tud így megspórolni. Mirafloresben egy a turistáknak épített 4 szintes lelátóból kb. 30m-ről figyeltük az átkelő hajókat. Amikor odaértünk épp egy óceánjáró kelt át.
Mint ahogy az a képeken  látszik a csatorna fala és a hajó oldala között max. 1m van, melynek folyamatos távolságáért a hajót a partról vontató mozdonyok felelősek. Amikor 2 zsilip közé ér a hajó, azokat lezárják és a víz egy részét leeresztik, így kerül a hajó egyre alacsonyabbra, kompenzálva ezzel a víztározók különböző szintkülönbségét. Szájtátva figyeltük a folyamatot, majd egy 4 teremből álló kiállítást néztünk meg, egy a történelmét, egy a csatorna területén található természetes környezetet, állatvilágot ismerteti, egy a csati működését prezentálja, ahol még egy virtuális irányítótoronyba ülhetünk be és az utsó a világkereskedelmi utakat és jövőbeni fejlesztéseket mutatja be. Az utolsók közt jöttünk el, minden momentum naon érdekes volt.

Több mint 10e megtett km után az utunk feléhez érkeztünk, a fordulót eredetileg ide szántuk. Az érzelmeim vegyesek, egy részről kimondhatatlanul örülök h. ennyi kalandban volt eddig részünk és a többek által felvázolt veszélyek és az autónk rossz műszaki állapota ellenére is itt vagyunk, más részről kicsit szomorkás h. a félidőn túl már visszafelé vesszük az irányt. Járt utat járatlanra ebben az esetben egyértelműen cserélném!

Sajnos a városba érkezésünkkor a boltok nagyja ünnepnap miatt zárva volt, így az új aksi vásárlásához plusz egy napot várnunk kellett, ismét hotelben éjszakáztunk. Reggel szakszervizben kicseréltettük a régi energiaforrást, majd egy a város melletti nemzeti parkba vezettünk. A netes leírás lajhárt, többféle majmot, kígyókat, különféle madarakat kínált, de a sűrű dzsungelen kívül mindössze pillangókat, agutit (egy malac és rágcsáló keveréke) és tukánt sikerült elcsípnünk.

Többre számítottunk, de a különösen ritka és félős tukán látványa lenyűgöző látvány volt. A madár a hatalmas színes csőréről könnyen felismerhető, a testéhez képest neki van a legnagyobb. Brazil tudósok hőkamerás vizsgálattal kiderítették, hogy a külső hőmérséklet emelkedésekor a csőr gyorsan felmelegedett, lehűtötte a madár testét. Hűvösben azt tapasztalták, hogy a csőr kevésbé melegedett fel, tehát a madár szabályozni tudja a hőleadást, és meg tudja óvni magát a túlzott lehűléstől. Most pedig irány a kite-os spot-járól híres Pedasi. Több-száz km megtétele után, Attila a lámpa rásegítésével próbálná meg kiverni az álmot a szeméből h. lecseréljen a vezetésben, mikor újból jön a hideg-zuhany, ismét nincs világítás. Az aksit egyből lecsekkolva tapasztaljuk h. az egyik saru elolvadt, dejó h. most csinálták meg és már nem bír magával! Balázs és Én alszunk, Attila vezet, Kriszti pedig egy városkába érve kiszúr az út mellett egy uolyan aksiboltot mint amilyenben vettük a miénket a fővárosban, hehe. :) Lehorgonyzunk a főtéren, másnap reggel a boltban kezdünk, ahol maximálisan segítőkészen a velünk történtek elmondása után a közeli autószervizbe vezetnek.

Hááát az elvileg autóvillamossággal foglalkozó tejfölösszájú gyerekből nem sok jót nézek ki, de szerencsére gyorsan csalódnom kell. Fogalma sem volt h. mi hol van az autóban - bár amennyit ilyet láttunk az utakon ez nem is elvárható - végigkövette az elektromos vezeték útját és az egyik külső tárolórekeszben talált egy le nem szigetelt vezetéket ami tárolólemezhez hozzáérve zárlatot okozott. Körbeszigszalagozta, felmarkolta a megérdemelt gázsit, mi meg kivilágítva, működő vízpumpával zötyögtünk tovább. Pedasi elég picurka falu az óceántól pár km-re, ahova kite-ozásra kiéhezve azonnal vezetett is az utunk.

Nélkülem még mindig csak nézegetnék :)

A part elég puritán, sehol egy pálmafa, horgászcsónakok vízből kihúzva mindenfelé, félig befedetlen tetejű, nyitott oldalú, végtelenül egyszerű kajálda, de a halászoknak pont tökéletes. 60 cent egy sör és 4usd a frissen fogott sülthal körettel. A kb 65 éves néni és 70 körüli tulaj bácsika nem az a rohangálós fajta, ha odamész és kérsz valamit megkapod, ha netán mégse akkor úgyis szólsz újra. Étlap nincs, minek is lenne, van hal, sör, 2 fajta színes üditő oszt kész, ne válogassál!Papának mondod h. mit fogyasztottál, majd ha nem akarsz hozzáőszülni akkor segíthetsz összeadni a 3 számot.

Szigonypuskák

Itt ténylegű megállt az idő, ők tudnak élni! A szél nem fúj, szabad program következik. Sorban jönnek be a halászbárkák a tengerről, számomra nagyszerű látvány ahogy a halakat pakolják és mérik. Többnyire elég egyszerű a halfogó szisztéma, több-száz méter hosszú zsinóron több tucat haldarabbal csalizott horgot engednek hosszan, viszont a legnagyobb méretű halakat azoknál láttam akik könnyűbúvár szerkóval és szigonypuskával nyomultak.

Később egy a halászok által levágott pörölycápafejet kínáltunk fel mindenféle madárkának.

Leghamarabb a sirályok szúrták ki, de egy gyorsan megérkező vércseszerű lenyomta őket. A lakmározása nem sokáig tartott a keselyűk itt a levegő urai, gyorsan megszerezték a cafatot. Azt hittük itt vége is a történetnek, viszont Nudli kutya berobbant és véget vetett a kísérletnek.

Az autó műszaki állapota a meghibásodott alkatrészek folyamatos cseréje miatt talán még javult is, viszont a kaszni a kóbor vizektől egyre hullámosabb, rengeteget romlott, így hirdetést adtunk fel a panamai hasznaltauto.hu-n. USA-ban elég nagy bukta lenne eladni és a kb. 20 nap vezetés se túl vonzó. A terv h. maradunk a környéken még pár hetet, eladjuk a caravant helyben, visszarepülünk/hajózunk Floridába és a maradék pár hetet Miami Beach-en töltjük. Sajnos még ezzel a beszámolóval sem sikerült behoznom magam, az igazi paradicsomról és a hullámszörf ízéről majd a köv. részben, de addig is itt egy kép a mértanilag megtervezett hullámokról híres öbölről!