11. Hullámszörfizmus

       Pedasi nem túl nagy falu, de szinte minden megtaláhlató, élelmiszerbolt, benzinkút, szörfbolt és néhány étterem. Vacsorázni készültünk amikor egy kajálda előtt megállva leszólított egy helyi gringó. Az autónkról és az utunkról érdeklődött, mellékesen megemlítettük h. a lakóautó eladó. Azonnal hívta egy szintén itt élő amcsi barátját és könyvelte h. megvan rá a vevőnk. Greg 1. látásra beleszeretett minden problémájával együtt.

Nem árultunk zsákbamacskát és neki is volt már 3 hasonló az USA-ban így tudta h. egy ilyen korú autónál nincsenek csodák. Beugrottunk a feleségéért és a már pizsibe bújt gyerekekért és Greg próbakört furikázott. A gyerekek mintha Disneyland-ben lettek volna, olyan jól érezték magukat. Egyik ágyról a másikra ugráltak és húzgálták apa nadrágját h. vegye meg. Greg egy hét haladékot kért tőlünk még befolynak a pénzei és elmondta 5x, hogy ne adjuk el másnak, neki ez kell! Bármennyire is szimpatikus volt Pedasi a maga egyszerűségével, szél hiányában a nem túl messze fekvő Playa Venao felé borítottunk. Először nem volt túl meggyőző a település mérete, el is mentünk véletlen mellette, majd visszafordulva és a partra érve mindannyian elcsodálkoztunk a szépségén.

Kb 2km hosszú dombokkal, pálmafákkal szegélyezett öböl, a közepén 2 nyitott pálmatetős étterem, az egyikhez hotel is társult és ezek mögött még elszórva pár egyszerű házikó, nyugalommennyország. Ezekben a forró  térségekben a lakóházakat nem bonyolítják túl, az üvegablak eladás nem lenne nyereséges vállalkozás, mindegyiken átfúj a szél. Az óceán látványa olyan mintha egy mérnök ülne vhol elbújva és mértani pontossággal tervezné, meghatározott időközönként indítaná a hosszan elnyúló, lassan törő hullámokat.

A folyamatos elfújó szél miatt, pici, köztes hullámok nincsenek, a víz tükörsima lenne alapból. A szörfözés ezen formáját még nem próbáltam, távolról elég nyuggernek tűnt, de miért ne alapon befizettünk 1h oktatásra. A tanárunk egy 18 év körüli fekete fiú, Triko nevezetű, látszik a testfelépítésén és az unott képén h. ügyes szörfös, viszont egy szót se beszél angolul, mi még mindig hasonló szinten vagyunk a spanyollal. A homokba 10 percig gyakoroltuk az alapokat, lefekszel a deszkára, amikor jön a hullám gyorsúszásba evezel előtte 4-5-öt és karral kinyomva először a mellkasod, felpattansz a szörfre és csúszol oldalra a hullám törése előtt.

Egyszerűnek tűnt a móka, mentünk is be a derékig érő vízbe. Megkülönböztetnek rövid és hosszú deszkát (short, longboard), valamint puha szivacsos anyaggal borított és belül hab, kívül üvegszállal borított deszkákat (soft, hardboard). Persze mi hosszú, szivacsossal kezdtünk (annál könnyebb felállni és egyensúlyozni rajta, minél nagyobb felületen oszlik el a súly). Attilának és nekem is van némi deszkaérzékünk, szerencsére fél/fél óra gyakorlás után a kisebb hullámokon vígan csúszkáltunk 3km/h csúcssebességgel J. Az önbizalommal nincsenek bajaink, a rövid gyakorlás után kb. úgy gondoltuk h. ezt a sportot kipipáltuk.

Akkor még nem naon vágtuk h. az apály és dagály játékának túl sok köze van a hullámok méretéhez, gyakoriságához, törésének idejéhez. Később jöttek a bajok, gyorsan kiderült h. egy normális méretű deszkára felállni nem is olyan egyszerű, sőt a problémák már sokkal előbb kezdődnek.

Addig is kihívás eljutni h. az ember a szörfön fekve beevezzen a nem játszi-hullámok töréséig. Szakaszokat tudnék felvázolni az 1. próbálkozásaimból, mikor még 0 tiszteletet tanúsítottam a hullámok és a sport felé:

- Úúú, de-jól tolják ezek a csimpik, ez nekem is simán fog menni (a bennszülöttek kb. a hullámokban fogantak, előbb tudtak surf-özni, mint járni).

- Hoppá, már nem ér le a lábam, viszont a hullámok egyre nagyobbak és mindegyik centrifugaként megforgat párszor, amennyit nyerek a beevezéssel, uannyit vesztek minden hullámtörésnél.

- Kínkeservesen bejutok a tutiba a hullámtörések elé, már alig kapok levegőt a sok evezéstől és hullámok által megforgatva a küzdelemtől. A Gregtől kapott, a haladók által használt (shortboard) kölcsöndeszka se épp a legmegfelelőbb hosszúságú számomra. Evezés közben is elég ingatag, mi lesz ha megpróbálok felállni rá...

- Rövid pihenő után és a kb. minden 3. tökéletes hullámot elkapó profik látványától felbuzdulva megpróbálok a hullámtörések közvetlen elejére helyezkedni. Mielőtt elkapod a hullámot kötelező jópár izmos karcsapással felgyorsulni h. az ne kígyózzon át alattad.

- Kb. 2h kínlódás után megvan az 1. hullám, hason vitetem magam közben az egyensúlyomat keresem, de az már rég sehol nincs, esélyem sincs felállni a deszkára. Minden egyes daráló után, levegőt kapkodva török a felszínre és mint ahogy a repülésben az időjárást, most a hullámok erejét sikerült egy életre megtanulni tisztelni.

- Csillogó szemekkel jövök ki az óceánból, persze a sós víz is közrejátszik, de a sikertelenség ellenére naon megtetszik a móka.

Összességében kb. egy hetet töltünk el itt és a napi 3-4-5h  gyakorlás a végére meghozza az eredményt. A közepes méretű hullámok nagyját már elkapjuk, nem lehet megunni!

Az éttermekben dolgozók korosztálytól és nemtől függetlenül mindannyian űzik a sportot, felszolgáló, pultos, szakács, főnök. Azt már nemcsak itt, mindenhol megfigyeltük ebben a térségben, h bármilyen vásárlásnál, bolti, éttermi kiszolgálásnál jócskán vannak bajok. Maguktól meg nem kérdeznék h. szeretnél e vmit rendelni az étteremben, ha szerencsés vagy, talán elkaphatod a felszolgáló pillantását és szólhatsz neki h. legyen szíves odajönni, de inkább mintha ezt elkerülve még a tekinteted is kerülnék. Teljesen pénztárcabarátok, a mottójuk sztem: nem kell a pénzed, inkább hagyj békén! Az értetlenségük határtalan, 5x elmondasz egy egyszerű spanyol szót és csak néz rád h. nem érti, majd a 6.-ra beugrik neki és felkiáltva elismétli uolyan hanglejtéssel mint ahogy te elmondtad előtte. Íme egy légből kapott példa:

-          una cerveza porfavor! (egy sört lécci)

-          he?

-          cerveza!

-          no entiendo (nem értem)

-          cerveza, cer-ve-za, cerveeezaa, cerveza – már mutogatom is h. mit akarok

-          heee?

-          cerveza b..meg, nem érted???

-          áááá, cerveza?

-          cerveza, hogy nőjön köröm a ...ra!

A rendelt dolgokat teljesen véletlenszerűen hozzák ki időben, gyakran valamit elfelejtenek amit aztán lehet h. csak 4. rendelésre sikerül megjegyezniük. Attila szerint be vannak oltva vendéglátás ellen, viszont leg. ők jól érzik magukat ott. Az étteremben gördeszkáznak az asztalok körül, a fotelekben terpeszkedve beszélgetnek, dj (náluk: díjé) pulton keverik a zenét, énekelgetnek, ha pedig kezdődik a dagály ugrálnak a hónuk alatt a deszkákkal a vízbe. Kell egy pár nap h. mosolyogva tudjuk kezelni a helyzetet... Kriszti és Attila az egyik este tűzön milánóit főztek amihez Kriszti fát gyűjtött a parton. Már majdnem lehajolt a következőért, amikor Attila kiabált h. inkább nem kéne. Ez fürgélkedett ottan e:

Az ittlétünk alatt 2x voltunk két különböző városban bulizni, naon jól éreztem magam. Az öltözékeket nézve nincs márkázás mint nálunk (miből is tellene nekik...), viszont igényesen fel vannak öltözve, a lányok egzotikusan szépek alapból és csinosak is.

Nem viszik túlzásba a táncot, többnyire csak lötyögnek. A belépők 3-5usd között vannak, az italok ára minimálisan drágább mint a boltokban, egy helyi sör ára kb. 200,- egy vodka-narancs 300,- Ft.

Sajnos az autó eladással kapcsolatban naon elbizakodottak voltunk. Gregnek nem érkeztek be a pénzei (vagy nem is volt/lesz neki), a többi hirdetésünkre jelentkezővel - benne bízva - nem foglalkoztunk, az eladásra szánt időnk viszont letelt, így jan. 20-án elindultunk visszafelé az eredeti tervnek megfelelően. Azért nem ilyen egyszerű ám feladni a jó dolgokat, közel 300km vezetés után még egyszer megálltunk egy teljes napra Santa Catalina-ban szörfözni. Állítólag a legjobb panamai szörfös hely, viszont mikor mi voltunk sajnos nem voltak túl nagy hullámok.

Ettől függetlenül csúcs-szuper volt, szinte minden hullámot elkaptunk és a környezet mesébe illő. A kocsi eladását nem adjuk fel, alkoholos filccel nagybetűkkel hirdetjük a kocsi hátulján: SE VENDE. Jan. 24-én értünk a Panama-Costa Rica határra már rutinosan du., így kb. fél óra alatt letudtunk az átkelést. Az eladás miatt a főváros felé zötyögünk, mellékesen a Pan American Highway-en. Ez az út visz végig Közép Amerikán, gondolná az ember h. a 8 országot átszelő legforgalmasabb út biztos szuper minőségű, hááát nem éppen. Costa Rica-ban a hegyek közt haladva, meredek szikla/agyagfalakba vájt utak, a hágók közt kb. 50m széles gyors-folyású folyó kanyarog, a dzsungel élénkzöldre festi a tájat. A gyönyörködést kisebb ijedelem váltja fel mikor egyszer csak elfogy a szélső sáv, gondolom a nagy esőzések miatt a hegy egyik része néha megindul és azon a részen letarolva a növényzetet a hordalék a folyóban végzi az utunkkal együtt.

Az autózás folyamatosan meglepetéseket tartogat, a közel 30 fokos középhőmérsékletből most éppen 6 fok alá esett a higany szála. A majd 1h folyamatos emelkedés, 3000m szintkülönbség és lakatlan utakra nem igazán számítva most éppen üzemanyag gondokkal küzdünk és a hűtővizünk is elfogyott.
"A kaland csupán egy helyesen fogadott kellemetlenség. A kellemetlenség csupán egy helytelenül fogadott kaland." - a nagy okosságokért nem rajongok, de ez tetszik!